Rólam

Az élet eszenciája

"Szeretni és megőrizni mindazt, ami igazán értékes."


Néhány évvel ezelőtt kezdtem el azt érezni, hogy valami miatt borzasztóan vágyakozom vissza a saját gyermekkoromba. Nap mint nap eszembe jutottak kedves emlékek, ízek, illatok azokból az időkből…

Kislány koromban a nagyanyám minden szombaton kalácsot sütött. Emlékszem milyen csodálattal néztem, ahogy kézzel dagasztja a tésztát és a különféle hozzávalók egyszer csak puha, omlós masszává állnak össze a meleg keze alatt. Még ma is érzem a frissen sült kalács illatát, amikor rá gondolok…
Nagyon finomakat főzött, rendkívül egyszerűen.
Akkoriban minden egyszerűbbnek és nyugalmasabbnak tűnt, pedig valójában nem volt az.

A szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak és dolgos emberek lévén amit csak tudtak maguk végeztek el a gazdaságban, így rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimnél, akik szintén földművesek voltak.
Elképesztően egyszerűen éltek egy alföldi parasztházban, ahol nem volt vezetékes víz, vagy fürdőszoba. Amit tudtak megtermeltek, a boltba csak olyan dolgokért jártak, amit nem tudtak előállítani, vagy a közeli s távoli rokonoktól, ismerősöktől nem tudtak beszerezni. Az orvost késő idős korukig nem igen látogatták, saját magukat gyógyították azzal ami a kertben, vagy a mezőn termett. Nem halmoztak felesleges holmikat, olyan dolgokat vásároltak, melyeket gondos, hozzáértő kezek készítettek minőségi alapanyagokból, ezáltal hosszú éveken keresztül kiszolgálta őket, időtlenül.

Bíztak magukban, a józan ítélőképességükben, a természetben és az Isteni gondviselésben. Egyszerűen éltek, mégis egészségben, boldogan.

A napi feladatokból nem volt kevesebb akkor, mint manapság, mégis az igazán lényeges dolgokra mindig jutott idő, a lényegtelenekkel pedig egyszerűen nem foglalkoztak.

Hol vagyunk mi most ettől?

Azt gondolom nem véletlenül jött az érzés, hogy a modern világ összes kényelme ellenére szívesen visszautaznék az időben és újra átélném ezeket a pillanatokat.
Nos, ez sajnos nem lehetséges, de az igen, hogy mind azokból az értékekből, amit kaptam, vagy megtapasztaltam akkor, megőrizzek egy részt és azoknak a mindennapoknak a részévé tegyem, amelyben ma a szeretteimmel élek.

Hogy miért?

Mert szívből azt érzem, hogy ez az egyetlen út ahhoz, hogy az élet újra egyszerű és boldog legyen.

♡
Zsuzsa